2020. December 6. vasárnap
Mai napi ajánló
Ma egy PannKás mesét hozott Nektek Juhász Alexandra. Ő a PannKában dolgozik, már sokszor találkozhattatok vele. Nagyon szereti a gyerekeket és a meséket. Szívesen vesz részt kreatív programok megtervezésében, lebonyolításában.
PannKa és a hópelyhek
Eljött a december, beköszöntött a tél.
Az utat, parkokat még falevelek borították, amelyek már nem voltak olyan színpompásak, mint ősszel, de azért még szépek voltak így is.
A leveleket egyre csak fújta a hideg szél, amelyek táncot jártak a levegőben, vagy körbe-körbe mozogtak a földön.
Huss! – mondta a szél és a levelek tovább szálltak.
PannKa kisházikójának ablakában üldögélt, karjait összefonta felhúzott lábain. Ma nagyon nem volt kedve kimenni.
Olyan hideg van kint! – mondta szomorúan. Majd ránézett a játékos polcára. De most nem volt kedve játszani sem.
A könyvespolcra tekintett, rajra szép színes könyvek sorakoztak. A zsiráfos volt a kedvence, legalább százszor elolvasták már anyával. De PannKa ma olvasni sem akart.
Ekkor elővette a kis asztalkájának fiókjából a rajzolós füzetet és a színes ceruzákat. Mindenféle színek voltak. Sárga, kék, lila és a csillogós zöld. Ezt különösen szerette, mert nagyon szép lombkoronákat tudott vele rajzolni a fáknak.
Ma valahogy rajzolni sem volt kedve…
Visszakuporodott az ablakba és csak nézett kifelé. Az ég olyan szürke volt, mintha vattából lett volna, amit szürke festékkel borítottak be. Egyszer csak egy hópehely hullt az ablak üvegére. Csillogós, mosolygós.
-Milyen szép vagy! – mondta PannKa, de mire kimondta, a hópehely már el is olvadt.
Pár pillanatig még nézte az ekkor még csak aprócska pelyheket, majd hirtelen felpattant és az előszobába szaladt.
Megvan mit fogok csinálni! – kiáltotta örömmel. Kimegyek és megfigyelem a hópelyheket, hogy milyenek és délután lerajzolom őket a füzetembe! – tette hozzá izgatottan.
Miután jó meleg ruhába öltözött, vastag sálját maga köré tekerte, felhúzta bundás csizmáját és útnak indult.
A szél egyre csak fújt, olyan erősen, hogy már piros volt tőle PannKa orra, mire a parkba ért, de ez most egyáltalán nem zavarta.
Felnézett az égre, ami időközben már úgy festett, mint egy hatalmas szürke dunyha, tele tollal, amit egyre csak ráznak és ráznak. Sűrűn esett a hó. Az utak is elkezdtek fehéredni. Egy hópehely épp PannKa orrára esett és megcsiklandozta. PannKa felkacagott.
Ekkor a parkban egy ismerős fiúalak tűnt fel. Peti volt, a szomszéd kisfiú, PannKa jóbarátja.
-Szia PannKa! Hát te meg mit nézel az égen? – köszönt neki a fiú hangosan.
-Szia Peti! – mondta PannKa. A hópelyheket személem.
Peti ekkor az égre emelte tekintetét.
-Nem látok semmit, csupa szürke minden! – mondta csalódottan a kisfiú.
-Nézd csak tovább, mert először csak a szürkeséget látod, de ha sokáig nézed, meglátod benne az izgő-mozgó hópelyheket is. Nézd csak, mennyi féle van belőle! – mondta tapasztaltan PannKa.
-Van kicsi és nagy. Gömbölyű és tojás alakú. Csillogós és csillagos. Van egyke és iker és hármasikrek és van…. hóóóógolyóóóóó! – fejezte be egy kiálltással a mondatot PannKa és már pattant is egy hatalmas hógolyó Peti kabátján.
Áú! – kapott Peti meglepetten oda, ahol a hógolyó érte. De közben már le is guggolt és szorgalmasan gyúrta ő is a hógolyót. Mire dobó állásba helyezkedett, Pannka elfutott előle. De nem volt elég gyors, vagy Peti volt jó dobó, nem tudom, de végül PannKa hátát érte a havas támadás.
Ekkor már nem volt megállás. Csak gyúrták, görgették a hógolyókat, dobálták, kacagtak. A játék hevében észre sem vették, hogy közben besötétedett.
Peti, hagyjuk abba, már sötét van és nekem haza kell mennem! – kiáltotta PannKa és közben nekilátott letisztítani hófödte kabátját, sálját.
Ki sem látszok a hóból – folytatta kicsit bosszúsan, de csillogó szemekkel.
Jó volt ez a kis hógolyózás! Jövünk holnap is? – kérdezte bizakodva Peti.
-Hát persze! – felelte PannKa, miközben elindultak hazafelé.
PannKa háza elé érve elbúcsúztak és ment ki-ki a maga otthonába.
Bent a házban jó meleg volt, aminek most különösen megörült Pannka, mert már jól átázott a kabátja és a sálja. Miután levette a vizes ruhadarabokat, kezet mosott és jó meleg vízzel átmelengette hideg ujjacskáit.
Közben már el is képzelte, hogyan rajzolja majd meg a hópelyheket, amelyeket ma megfigyelt.
De nemcsak a hópelyhek kerültek a rajzfüzetbe, hanem a másik oldalon helyet kapott a Petivel való hógolyózás képsora is.
